Születésélmény feldolgozása

A fogantatástól a születésig átélt tapasztalatok hatással vannak:

• testi egészségünkre és betegségre való hajlamainkra

• érzelmi állapotunkra

• stressztűrő képességünkre

• világba vetett bizalmunkra

• kapcsolódási és megküzdési mintáinkra

Születésünk lenyomatai

A korai életesemények mély lenyomatot hagynak bennünk, amelyek egész életünkön át kísérhetnek.
A születés módja mintát ad arra, hogyan megyünk végig a változásokon: költözésen, óvodakezdésen, iskolaváltáson, munkahelyi vagy párkapcsolati fordulópontokon.

Hatással lehet arra is:

• hogyan viselkedünk feladathelyzetekben

• kérünk-e segítséget vagy inkább egyedül küzdünk

• hogyan működünk együtt másokkal

• mennyire tudunk bízni és kapcsolódni

Ezek a minták gyakran tudattalanul irányítják az életünket.

Mit érdemes feldolgozni?

Minden érzelmileg intenzív élmény feldolgozásra szorul – függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív volt.
A születés önmagában is nagy stresszhelyzet a baba számára, amelynek feldolgozása általában spontán elindul.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a terhelés túl nagy, és a feldolgozáshoz szakember támogatása válik szükségessé, például:

• nehezített fogantatás, asszisztált reprodukció

• koraszülés

• születési trauma

• az anya erős szorongása, kimerültsége a várandósság alatt

Minél korábban indul el a feldolgozás, annál könnyebben és hatékonyabban oldhatók ezek a lenyomatok – de felnőttkorban is van lehetőség a gyógyulásra.

Születésélmény feldolgozása csecsemőkorban

A baba a védett benti világból egy ismeretlen környezetbe érkezik.
Az első időszakban a sírás az egyik legfontosabb eszköze az érzelmi feszültség levezetésére.

Ha a szülők megbizonyosodtak róla, hogy nincs testi oka a sírásnak, sokszor elegendő:

• az ölelés

• a testközelség

• az együttérző jelenlét

A bőr–bőr kontaktus, az érintés, a csecsemőmasszázs:

• segíti a testi-lelki határok érzékelését

• erősíti a kötődést

• támogatja a feldolgozási folyamatot

Fontos, hogy a szülők saját szülésélményükkel is foglalkozzanak, mert a feldolgozatlan feszültség tudattalanul továbbadódhat.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

• tartós, nehezen csillapítható sírás 3 hónapos kor után

• alvási, táplálási nehézségek

• ingerlékenység

• szülő–baba összehangolódási problémák

Születésélmény feldolgozása gyermekkorban

Gyermekkorban a feldolgozás legfontosabb terepei:

• a játék

• a mese

A kuckózós, bújós, „bunkerépítős” játékok gyakran a magzati lét és a születés élményeit idézik meg. A gyermek ezekben a játékokban már ő irányít, visszaszerzi a kontrollt.

Ha a szülőt is bevonja a játékba, fontos, hogy a gyermek vezesse a folyamatot.

Figyelmeztető jelek lehetnek:

• magas szorongásszint

• gyakori sírás, alvászavar

• agresszív vagy erősen visszahúzódó viselkedés

• evési nehézségek

Születésélmény feldolgozása felnőttkorban

Felnőttként a korai élmények feldolgozása történhet:

• egyéni terápiában

• csoportos folyamatokban

• születésállítás segítségével

A születésállítás során a fogantatás, a várandósság és a születés dinamikái jelennek meg egy biztonságos, megtartó térben.
Segít tudatosítani és oldani azokat a korai lenyomatokat, amelyek:

• szorongásban

• kapcsolati nehézségekben

• kontrollproblémákban

• testtel kapcsolatos elakadásokban jelennek meg

A folyamatot támogathatja:

• naplóírás

• rajzolás, festés

• vizualizáció

• testérzetekkel való munka

Mikor különösen ajánlott a feldolgozás?

• ha babát szeretnétek, de nehezítettség van

• erős szorongás, pánik

• stresszkezelési problémák

• határhúzási nehézségek

• érintéssel kapcsolatos ellenérzések